Az imagináció szó elképzelést, képzeletet jelent. Alapja a relaxált tudatállapot. Amikor imaginálunk, szabadjára engedjük a képzeletünk áramlását, amely során belső képeket tapasztalunk. Az ily módon imaginált képek forrása a tudattalan.

Az imaginációk viszonylag függetlenek a tudatos gondolkodástól, az akaratunktól, tehát szabadon keletkeznek, ezért a képzelet szabadon áramolhat, és megjeleníthet érzelemmel telített képeket, eseményeket. Ezekben a képekben aztán megjelenhetnek a jelenben vagy a múltban a kliens számára fontos átélt események, személyek, átélt traumák. Sokszor már egyetlen imaginációs gyakorlat is elég ahhoz, hogy egy évek óta tartó rémálom-sorozatnak vége legyen. Nagyon fontos belátásokhoz juttathat önmagunkról. A terápiás helyzetben az imagináció egy speciális módon, módosult tudatállapotban (transz) zajlik. A terapeuta segít elérni ezt a tudatállapotot, majd miután a kliens elérte ezt a tudatállapotot, a terapeuta bizonyos hívószavakkal segíti a klienst. Ezekkel a hívószavakkal a tudattalan mélyebb területein lévő konfliktust, problémát okozó élmény elérhetővé válik a kliens számára. Majd a terápiás folyamat során egyre inkább kezelhetővé, könnyebben elviselhetővé, majd feldolgozhatóvá válik, ami a tünetek enyhülését, megszűnését, tehát a gyógyulást jelenti.

A kliens nincs egyedül a folyamat során, a terapeuta végig kíséri, ezért a kliens biztonságban van. A kísérés azt is jelenti, hogy a terapeuta jelen van, de nem irányít, a kliens szabadon irányíthatja a folyamatot. Minden  imagináció után egy mélylélektani irányultságú beszélgetés segítségével történik az imagináció során tapasztaltak átdolgozása, az ezekkel kapcsolatban felmerült érzések, gondolatok megbeszélése, tisztázása. Ily módon tudatosodnak az élmények.